Page 223 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

14. fejezet: A digitális szakadék és a digitális világban való jelenlét 221 pünk otthon, a zsebünkben valószínűleg van (nevezetesen az okostelefonunk), vagy netbookot, laptopot használunk. Ha ez így van – vagyis az emberek többsége rendelkezik valamiféle hardverrel –, szinte joggal gondolhatjuk, hogy a digitális szakadék problémája már nem probléma. Ám ez nem így van. Elég egyértelműen látszik, hogy a szakadék újabb formái alakulnak ki a digitális technológiákkal kapcsolatban; ezúttal a használat sémái és a tulajdonlás sémái között. Azt látjuk, hogy a szakadék egyre inkább a tudás, a hálózatok hozzáférése és az emberek mindennapi társadalmi életben való technológiahasználati módszerei mentén alakul ki, nem csak a PC-khez való hozzáférés az elválasztó (Green és Hannon, 2007, 59–60.). Mint azt a 13. fejezetben láttuk, ez mind ahhoz kapcsoló- dik, hogy hogyan gondolkodunk a technológiával és a techológiáról: nem csak ar- ról van szó, hogy tudni kell a kurzorral rámutatni és ráklikkelni egy objektumra, mert az, hogy van otthon számítógépünk, még nem jelenti azt, hogy hatékonyan tudjuk használni tanulási célból vagy konstruktív társas részvételre. Ez a helyzet kétségtelenül súlyosbodott 2005-ben, az együttműködő jellejű közösségi média megjelenésével. Digitális tőke Lyndsay Grant (2007) ezt a problémát „tőkeként” írja le. A „tőkét” a társadalomtu- dósok az emberek „vagyonának” megnevezésére használják, de nem gazdasági ér- telemben; olyan forrásokat, készségeket, hálózati tagságot, kapcsolati tőkét értenek ez alatt, amelyek értékesek és értékeltek a társadalomban. A digitális technoló- giához való hozzáférés értelmében a „gazdasági tőke” a hardver megvásárlásához szükséges pénzeszközöket jelenti; a „társadalmi tőke” pedig azt, hogy az egyén- nek vannak társas kapcsolatai, amelyekkel szakmai hálózatokhoz kapcsolódhat, megfelelő emberektől kérhet tanácsot, segítséget, ajánlásokat, javaslatokat; a „kul- turális tőke” arra vonatkozik, hogy miként teljesítünk és viselkedünk kulturálisan megfelelő módon, azaz hogyan használjuk a technológiát kommunikációra és kap- csolattartásra. Megfelelő tőke nélkül az ember nehezen boldogul a társadalomban. Grant kiemeli: „Azok a diákok, akiknek nincs megfelelő gazdasági, kulturális és társadalmi tőkéjük ah- hoz, hogy hatékonyan és értelmesen használják az információ- és kommunikációtechnoló- giai (ICT) eszközöket az iskolán kívül, (…) hátrányos helyzetben találhatják magukat, ahogy az új műveltségi paradigmákban is, hiszen egyre fontosabb a társas rutinokban, ese- ményeken való részvétel.” (Grant, 2007, 6.) Más szóval: mégha a diákoknak meg is van minden létező eszközük és egyéb kütyüjük, mégis lehetséges, hogy „digitális tőke” vonatkozásában hiányuk van. Például előfordulhat, hogy egy diák arra használja a netbook internetkapcsolatát, hogy a Facebookon pletykákat terjesszen egy osztálytársáról, míg egy másik diák