Page 215 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?
P. 215
13. fejezet: „Digitális bennszülöttek”, új tanulás és digitális műveltség 213 Payton és Hague (2010, 4.), a Futurelab.co.uk munkatársai hasonló kérdésekre mutatnak rá, amikor a következőképpen írják le a digitális műveltség fogalmát: „[K]épesség arra, hogy jelentést hozzunk létre, jelenítsünk meg és osszunk meg többféle módon és formátumokban; hatékonyan alkossunk, működjünk együtt másokkal, kommuni- káljunk; tudjuk, hogy a digitális technológiák hol és mikor használhatók a legjobban ezek- nek a folyamatoknak az alátámasztására. A digitális műveltség része, hogy kritikusan ke- zeljük a technológiát, és legyen közösségi tudatosságunk arról, hogyan alakíthatja számos tényező, köztük kereskedelmi célok és kulturális jelenségek is a technológia információ- és jelentésközvetítő módszereit.” Hasonló meghatározásokat találhatunk a MCEECDYA (Australia’s Ministerial Council for Education, Early Childhood Development and Youth Affairs) defní- ciójában, amely leírja, hogy a digitális műveltség (a MCEECDYA az „információ- és kommunikációtechnológiai műveltség”, „ICT” kifejezést használja): „képesség arra, hogy az egyén megfelelően használja az ICT-eszközöket információ eléré- sére, feldolgozására, integrálására, értékelésére, képes új tudást felépíteni ebből az információból, és kommunikálni másokkal annak érdekében, hogy hatékonyan je- len lehessen a társadalomban.” (2010, viii.). Mindez arra mutat, hogy ha egysze- rűen funkcionális és kognitív képességek összességeként tekintünk a műveltségre, akkor is közösségi tevékenység részének kell tekintenünk (Grant, 2007, 5.). Funkcionalitás, hálózat és forráskritikus digitális műveltség: a digitális műveltség holisztikus felfogása A fentiek alapján láthatjuk, hogy a digitális műveltség defnícióiban, koncepciójá- ban sok a kereszteződés és az átfedés. Segíthet kissé tisztábban látni a képet, ha a digitális műveltséget három „alosztály” összességének tekintjük: 1. Funkcionális digitális műveltség. A Web 2.0 korában ez nem azt jelenti, hogy tudunk kódolni, programozni vagy javascriptben írni, mint korábban. Az új kö- zösségi médiában a „technikai” munka a színfalak mögött történik, így lehetővé válik, hogy a „technikához nem értők” is jelen lehessenek a világhálón, ne kell- jen ehhez tudniuk, hogyan kell a semmiből felépíteni egy weboldalt (lásd 1. fe- jezet). A funkcionális digitális műveltség azt jelenti, hogy képesek vagyunk di- gitális környezetben gyakorlati tevékenységet folytatni: tudjuk, hogyan kell regisztrálni szolgáltatásokra, aktiválni fókjainkat; tudjuk, hogyan kell barátokat, ismerősöket megkeresni, bejelölni, meghívni; tudjuk, hogyan kell proflképet fel- tölteni; tudjuk, hogyan kell bejelentkezni egy oldalra és kijelentkezni onnan, stb. Sok fatal internetfelhasználó egyszerűen úgy alakítja ki ezt a képességet, hogy jelen van a neten, és hozzáférése van valamilyen közösségi médiához – különö- sen közösségi hálózatokhoz –, ahol tudják, hova kell kattintani.