Page 210 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

208 Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban? meznek. Tekinthetjük ezt „digitális”, „információs” vagy „tudásforradalomnak”; a társadalmi-gazdasági működés ipari folyamatainak átalakulását most nem a tö- megtermelés, hanem az adatgenerálás, az információterjedés és a szabványosítás generálja. Fontos értenünk ezeket a változásokat, mert az ipari forradalom révén olyan rendszereket és struktúrákat hoztunk létre, amelyek a gyermekek iskoláztatásának az ipari termelés, a folyamatos fow és az egyértelmű tulajdonviszonyok keretein belül felelnek meg. Ám ezek a struktúrák talán nem elfogadhatóak olyan körülmé- nyek között, amelyek inkább a kreativitáson, személyre szabottságon és nyitott- ságon alapuló, sűrű kapcsolatokkal rendelkező közösségimédia-hálózatokban való tudásnövekedést és tudásmegosztást preferálják. Az oktatás ipari modellje Azt a fajta oktatást, amely jelenleg jellemzi az oktatásról szóló elképzeléseinket, gyakran az „oktatás ipari modelljének” nevezik, amely, mint korábban utaltunk rá, a tömegtermelésre, a szabványosításra és a gyári munkára jellemző folyamatos fow mellett jelent meg. Churches (évszám nélkül) szerint az ilyen oktatást rugalmatlanság, passzivitás, egyirányú, egy feladótól származó, több címzettnek szóló instrukciók, versengés, memorizálás és elkülönülés jellemzi. Ez a szabványosítást, a homogenitást, az egységességet és a tekintélyt hangsúlyozó rendszer velejárója; eleve bele van prog- ramozva, hogy a diákokat az ipari alapú gazdaságok hasznos résztvevőivé ké- pezze. Könnyű kritizálni ezt az ipari modellt, könnyű azt mondani róla, hogy elavult, elnyomja az emberi kreativitást, és igazságtalan módon a gazdasági szempontok vezérlik. Ám nem szabad fgyelmen kívül hagynunk, hogy az ipari forradalom lé- nyegesen javította az életkörülményeket, javult az egészségügyi ellátás, magasabb lett az életszínvonal, és – éppen az oktatás ipari modelljének köszönhetően, nem pedig annak ellenére – nőtt az írástudó, tanult emberek aránya. Nem tagadható azonban, hogy a tizenkilencedik század óta nem sok változás történt az oktatás- ban. Ennek következményei: – A tanterv alig változott; a tananyag a tények elsajátítására és memorizálásra koncentrál, ezeket kérdezik vissza a tesztekben. A tananyag tanítása elsősorban a teszteken való jó teljesítést célozza, a „tanulást” minősíti, és a tanulók nem feltétlenül olyasmit tanulnak, ami a „legjobb” nekik. – Túlságosan sokat használják a „régi” technológiákat, és nem vagy alig veszik igénybe a közösségi médiát és más digitális technológiákat. A hatékony interak- tív tábla használata ritkaság, egyáltalán nem ez a norma.