Page 230 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

228 Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban? centrálunk ahelyett, hogy azt látnánk, mit adhatnak hozzá a dologhoz? Hogyan biztathatjuk őket részvételre, és milyen tanári munkára, segítségre van szükség ahhoz, hogy részt vegyenek a digitális világban? Vannak-e az osztály kultúrájának olyan sajátosságai, amelyek megakadályozzák, hogy a diákok egyenlő módon vegyenek részt a digitális világban, és részvételüket egyenlően értékeljék. 4. lépés. Milyen digitális és/vagy közösségi média növelheti a digitális rész- vételt az osztályban? Például: vizuális- vagy hanganyagok használhatók-e arra, hogy segítsünk azoknak a diákoknak, akiknek hagyományos műveltsé- gi szintje esetleg alacsony? Wikik, blogok vagy közösségi hálózatok alkal- mazhatóak-e arra, hogy osztálytermen kívüli személyeket is bevonjunk az oktatásba? Biztosíthatunk-e kreatívabb lehetőségeket a diákoknak, akik in- kább zenében, művészetben, videókkal fejezik ki magukat? Mobil eszközök használhatók-e arra, hogy segítsünk a diákoknak részt venni az osztály tevé- kenységeiben akkor is, ha nem tudnak jelen lenni az iskolában? Más szóval: hogyan terjeszthetjük ki pedagógiai és digitális repertoárunkat úgy, hogy minden diáknak esélye legyen bekapcsolódni az osztály napi tevékenysé- geibe? Összegzés – A „digitális szakadék” nem azok között áll fenn, akiknek van hozzáférése digitális hardvereszközökhöz, és akiknek nincs, hanem azok között, akik a digitális technológiát használják tudás, hálózatok és források elérésére, di- gitális tőke felhalmozása céljából, és akik nem. – A digitális tőke azokat a forrásokat, képességeket, hálózatokat, kapcsolato- kat és azt a tudást jelenti, amit a társadalom értékesnek tart és értékel, és amely a digitális technológiák alkalmazásával halmozható fel. – Különbség van a digitális és online technológiákhoz való „elméleti” és „tényleges” hozzáférés között. Vannak, akiknek elméletben van hozzáféré- sük, mert az otthonukban van számítógép és internet-hozzáférés, ám gya- korlatban nem juthatnak hozzá a technológia használatához. – A részvételi kultúrák elismerik, hogy mindenki rendelkezik valamivel, amivel részt vehet a kultúrában, és egyenlő félként építhet kapcsolatokat másokkal. A részvételt preferáljuk az „integrálással” szemben, mert a részvétel aktívabb fogalom, és nincs olyan mellékjelentése, hogy az embe- rekkel „csinálni” kell valamit (vagyis „integrálni” kell őket), ahhoz, hogy valami értékeset tudjanak adni a csoportnak.