Page 234 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

232 Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban? A zaklató magatartás Shariff (2008) leírja az „iskolai” zaklatás fzikai (verés, köpés, ütés) és verbális (kötekedés, kinevetés, gúnyolás, hibáztatás) jellegzetességeit is; megjegyzi, hogy a zaklató magatartás általában olyan területeken történik, ahol minimális a felnőtt felügyelet, például mosdókban és folyosókon (10–11. o.). A zaklatás történhet két személy között, illetve többen is jelen lehetnek, akik indirekt módon vesznek részt a zaklatásban, nézőként vagy tanúként; semmit nem tesznek, nem avatkoznak be, mert attól félnek, hogy ha közbelépnek, ők lehetnek a zaklatás következő áldozatai (10–11. o.). Mások „asszisztens” szerepet vehetnek fel (azaz beavatkoznak), vagy „megerősítők” (fgyelik a jelenetet, és nevetnek), ismét mások egyszerűen észre sem veszik a helyzetet (Shariff, 2008, 24.). Shariff felsorolja a zaklatás általánosan jellemző elemeit: – Mindig olyan megbillent erőegyensúly-helyzet áll fenn, amely a zaklató(k)nak kedvez az áldozattal szemben. – A zaklatókat gyakran támogatja kortárs csoport, amelynek néhány tagja aktívan biztatja a zaklatót; mások nézőként vannak jelen, és semmit nem tesznek annak érdekében, hogy segítsenek a zaklatás áldozatává vált társuknak. – A zaklatás áldozatai negatív fgyelmet vonnak magukra társaiktól, kiközösítik őket, és elszigetelődnek (…). – Az áldozatnak a nagyobb kortárs csoportból való kirekesztése és elszigetelődése a zaklató(k) hatalmát erősíti. – A zaklatók viselkedése az áldozat számára nemkívánatos. – A zaklatók szándékosan, ismétlődően, gyakran folytonos jelleggel zaklatják az áldozatot. (Shariff, 2008, 16.) Azt, hogy a tanárok hogyan reagálnak a zaklatásra, gyakran attól függ, miként viszonyulnak a zaklatáshoz. Shariff számos tanulmányra mutat rá, hogy a tanárok gyakran nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a testi bántalmazásnak, mint a verbá- lis zaklatásnak, hogy sokan természetes és ártalmatlan dolognak tartják a „cukko- lást”, és úgy vélik, a gyerekeknek „hozzá kell edződni”, illetve meg kell tanulniuk egyedül megbirkózni a verbális zaklatással (2008, 14–15.). Ám az online zaklatás túlnyomórészt verbális jellegű (Shariff, 2008, 15., 22.), és éppen ez a jellegzetessé- ge teszi mássá, ebben tér el az iskolaudvari zaklatástól, mint azt hamarosan látni fogjuk. Pontosan ezért kell legalább ugyanolyan komolyan venni.