Page 236 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

234 Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban? Az online zaklatás lehet gyűlöletteli, sértő és zaklató SMS/IM-üzenet, kom- ment közösségi hálózatokban, chatszobákban, blogposztokon stb. De zaklatás megvalósulhat azzal is, hogy nyugtalanító, zavarba ejtő videókat vagy képeket stb. hoznak nyilvánosságra valakiről: a zaklatás nem feltétlenül „írott” vagy „verbális” kommunikációként nyilvánul meg. Online zaklatás: miben más? Bár zaklatás és diszkriminatív viselkedés mindig is létezett, ezek megnyilvánulá- sai a digitális világban némiképp változtak. Tény, hogy minden zaklatásban felbo- rult az erőegyensúly a zaklató(k) és az áldozat között, de az online zaklatásnak vannak olyan jellemzői, amelyek kissé eltérnek az iskolaudvari zaklatás tulajdon- ságaitól. Különösen a következők: – Az online zaklatás nem szűnik meg az iskolából kilépve. A gyerekeket mindenütt érheti zaklatás, ahová csak mennek, hiszen szinte mindenkinek van mobil- telefonja és internet-hozzáférése. A fatalok a hálószobájukban is elérik a Facebookot, és szöveges üzeneteket tudnak váltani bárkivel úgy, hogy szüleik nem is látják. Ezenkívül nagyon nehéz lehet fgyelmen kívül hagyni, hogy mit mondanak rólunk mások, akármennyire is rosszindulatú vagy nem igaz (rossz- akaratú digitális magatartás áldozataként ezt tanúsíthatom). – Egyetlen digitális zaklatási esemény végtelenül sokszorozható. Bár a zaklatás (és sok online zaklatás) defnícióinak többsége rámutat, hogy a zaklató magatar- tás ismétlődik, egyetlen kellemetlen üzenet, poszt vagy komment újra és újra továbbítható, széles körben terjeszthető „láthatatlan közönségnek” (boyd, 2011). Ezt természetesen „ismételt” előfordulásnak lehet tekinteni, de ne feledjük, hogy az eredeti vétség egyetlen esemény volt, ami „vírussá vált”. – A kibertérben több millió néző van. Megint a „láthatatlan közönség” (boyd, 2011) tényezője játszik be; a zaklató és az áldozat számára is teljesen ismeretlen személyek keverednek bele a zaklatásba, vagy adnak valamiféle „társas támoga- tást” a zaklatóknak. – A digitális zaklatás adattartalma elmenthető, másolható, idő- és térbeli korlát nélkül sokszorozható. Míg az iskolaudvari zaklatás az atomok fzikai világára korlátozódik, a kiberzaklatás a bitek világában hat. A digitális média természe- ténél fogva támogatja az ellenséges és megalázó tartalom terjedését is. – A sértő vagy zaklató információt, ha azt egyszer már kiposztolták, gyakorlatilag lehetetlen törölni. Amint valami „kikerül”, azzal a feltételezéssel kell élnünk, hogy az soha nem törölhető (akkor sem, ha mi magunk posztoltuk). Ha a sértő tartalmat töröljük is, nagy esély van rá, hogy a Google vagy más keresőszolgál- tatás már megtalálta és „eltárolta” az anyagot, lehetővé téve, hogy ez a mentett változat hozzáférhető legyen. Ez azt jelenti, hogy szinte a posztolás pillanatában örökre a hálón marad az információ.