Page 35 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?
P. 35
1. fejezet: Közösségi média és oktatás 33 visszajelzés lassú volt, és mire megjelent, már elavult. A közösségi média azonban megváltoztatta ezt a paradigmát, mert a „hálózati média” alapgondolata eleve azonnali és szimultán kommentálást, reakciót tesz lehetővé az interneten, „sokak- tól sokaknak” kommunikációban. Ha meg kéne határoznunk a közösségi média jellemző tulajdonságait, a következőket emelnénk ki: – Részvétel – Együttműködés – Interaktivitás – Kommunikáció – Közösségépítés – Tartalommegosztás – Kapcsolatépítés – Kreativitás – Terjesztés – Rugalmasság – Testreszabás A könyv fejezetei között haladva látni fogják, hogy ezek a tulajdonságok a legfon- tosabbak a közösségi média oktatásbeli felhasználásában. Miért alkalmazzuk a közösségi médiát az oktatásban? „Csak olvasható” jellege miatt a Web 1.0 nagyrészt az adóstílusú oktatási gyakor- latot támogatta: a tananyagot feltöltötték olyan tanulástámogató rendszerekbe (learning management system, LMS), mint a Moodle, a WebCT vagy a MyClasses; a diákok itt olvashatták vagy innen tölthették le, semmi több. Ezek az „ipari” meg- oldások (amelyeket a tömegtermelés és a nagyságrendi megtakarítások jellemez- tek) tulajdonképpen a régi oktatási rutint, a monolit tanuló modelljét képezték le netes környezetbe; vagyis a tananyagot a diák elé tették, aki azt egyénileg, gyak- ran tanulótársai nélkül feldolgozta (Attwell, 2007). Ez természetesen a dolgok le- egyszerűsítése az elemzés kedvéért, hiszen valójában a mai iskolákban az oktatás többnyire már nem ilyen elavult módszerekkel folyik. A korai web technológiák azonban így működtek. Másként szólva, bár az oktatási gyakorlat az iskolákban már régen a tanulás társasabb változataira tért át, a Web 1.0 technológiák egysze- rűen nem voltak képesek a már elavult, nagyrészt didaktikus pedagógián kívül mást támogatni. A szakirodalomban valóban sok kritika érte ezt az oktatási modellt; a szerzők hangsúlyozták abbéli reményüket, hogy a közösségi média felszabadulást hoz az egyoldalúan közvetítő tanítás kötöttségei alól. (Attwell, 2007; Conole, 2008;