Page 121 - Megan Poore – Hogyan használjuk a közösségi médiát az oktatásban?

6. fejezet: Közösségi hálózatok 119 Adatgyűjtés A közösségi hálózatok által gyűjtött adatok szolgáltatónként változnak, de minden közösségimédia-szolgáltató kér minimum felhasználónevet, jelszót, e-mail címet és születési dátumot. Ezen túl más információt nem kérnek technikailag (általában jogilag sem kérhetnek) a profl létrehozásához. Ám az online közösségi média mű- ködéséből következően olyan, hogy minél több információt adunk magunkról, an- nál valószínűbb, hogy ismerősökre találunk, kapcsolatba léphetünk másokkal, és általában élményekben gazdag társas tevékenységet folytathatunk a hálózaton ke- resztül. Itt kezdődnek a problémák. A „gyerekbiztosabb” hálózatoknak, mint a Togetherville, szigorú szabályaik vannak arra, hogy mennyi és milyen adatokat gyűjthetnek a gyerekekről, és azt hogyan használhatják fel; a gyerekek proflját például nem láthatja a Google és hasonló keresőmotorok, a gyerekekről keletkezett információt nem adják ki har- madik félnek. Ugyanez nem mondható el azonban más szolgáltatókról, különösen azokról, amelyek az idősebb diákokra és felnőttekre specializálódtak. Itt van rend- kívül nagy jelentősége annak, hogy olvassuk el a felhasználási feltételeket (Terms of Service) vagy az oldal hasonló szabályzatát és az adatvédelmi irányelveket (Privacy Policy), mivel egyes cégek gyűjtik az adatainkat, és eladják reklám-, mar- keting- vagy más cégeknek, amelyek proftálnak azokból az információkból, ame- lyeket magunkról a közösségi hálózaton megadtunk. Magunkról tudatosan megadott információ lehet például az, hogy mit kedve- lünk, mi érdekel, milyen politikai és flozófai nézeteket vallunk, nemünk, szexuá- lis orientáltságunk, kapcsolati státuszunk, vallásunk, elérhetőségeink. Azt azon- ban nem feltétlenül tudjuk, hogy minden, amire rákeresünk, amit megnézünk, nem nézünk meg, megosztunk, kedvelünk, nem kedvelünk, ajánlunk, linkelünk, beágyazunk, kommentálunk, amire ráklikkelünk, amire nem klikkelünk rá, amire szavazunk, amire nem szavazunk, amit meghallgatunk, amit megnézünk, leját- szunk, mind adatként gyűlik online szokásaink jellegzetességei között. Bizonyos cégek összegyűjtik mindezeket az adatokat, és eladják olyan cégeknek, akik így jobban be tudják határolni, milyen reklámok a leghatásosabbak az adott felhaszná- lónak. Bár ezek az adatok névtelenek, vagyis akik megveszik, nem tudják sze- mélyhez kötni, megmarad a lehetőség, hogy minden kattintásunk hozzárendelődik a számítógép egyedi Internet Protocol-címéhez. Felnőttként remélhetőleg megfontolt döntést tudunk hozni arról, hogy mit illik és mit nem illik megosztani így, és remélhetőleg pontosan tudjuk, hogy minden digitális információ, amit magunkról kiadtunk, rutinszerűen bekerül a keresőmo- torok memóriájába, és semmit nem lehet visszavonni, eltüntetni… talán csak a nyilvános megjelenítésből lehet törölni. A fatalok azonban nem elég érettek vagy nem elég tájékozottak ahhoz, hogy megfontolt döntést hozzanak arról, hogy mi számít helyesnek és mi nem, mennyi és milyen részletességű információt adnak