Page 57 - A médiáról neked, 2. rész

55 – Huh. Készíthetnénk róla kisvideót, vagy bekamerázhatnánk a ketrecét, és akkor lenne saját Youtube- csatornája, és ha elég sokan megnézik, akkor egy csomó pénzt kereshetünk vele… – hadarta csillogó szemmel Barnabás. – Hát, én igazából nem szeretném, hogy a nyulam, khm, szóval, hogy a nyulunk pénzt keressen. Szerintem egyszerűen csak legyen a mi nyuszink… – mondta akadozva Robi, és védelmezőn magához ölelte a kék selyemszalagos Kovács urat. – Azt hiszem, még lesz időnk kitalálni, hogy mi legyen a nyuszival. Az biztos, hogy most éhes, és jó lenne, ha pihenhetne egy kicsit. Nem volt túl sok levegő ott a szekrényben… – mondta mosolyogva Kovács tanár úr, majd miután megszólalt a hosszú csengő, amely az ebédidőt jelezte, az osztály elindult a menzára. Robi büszkén vitte a nyuszit a maradék fűvel kibélelt dobozban, amelynek biztos, ami biztos, kivágta az oldalát is, hogy Kovács úr kapjon levegőt, és az sem szegte jókedvét, hogy a menzás nénik szigorú arccal kiteremtették a nyulat az ebédlőből, azt állítva, hogy ide egy nyúl legfeljebb raguként teheti be a lábát. De ne aggódjatok, Robi időben befogta a nyúl fülét, úgyhogy Kovács úr nem hallott semmit az emberek sajnálatos evési szokásairól. Később a cések kisétáltak a tévéstúdió mögötti rétre, Kovács urat kiengedték a ketrecéből, hadd ugrándozzon egy kicsit, és a hátukon fekve figyelték, hátha meglátják elsuhanni az égen a nemzetközi űrállomás csillogó kis pontját.