Page 165 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Aczél PetrA: Médiaműveltség 163 ködön keresztül vezető utat, és elmulasztottuk, hogy legalább az alapokat megta- nítsuk arról, milyen forrásokra támaszkodjanak, hogyan igazodjanak el az életüket elárasztó adatok között” (Badke, 2008: 48) Több vagy kevesebb? A közvélekedés úgy tartja, hogy az Y és Z generáció tagjai, a milleniumi vagy szupermost nemzedékek se olvasni, se írni nem tudnak és akarnak annyit, mint elődeik. Éppen ezért Andrea A. Lunsford retorikaprofesszor vezetésével a Stan- ford Egyetemen 2001-ben ötéves longitudinális kutatást indítottak (Stanford Study of Writing), hogy kiderítsék, hogyan változott az egyetemista fatalok íráskultúrája. 189 elsőéves diák fogadta el a meghívást a projektbe, és vállalta, hogy az alapdiploma megszerzéséig, illetve azután még egy évig az egyetemi és szakmai feladataihoz kapcsolódó írásokat, valamint az „élet-írásainak” – ahogy Lunsford a családnak, barátoknak, illetve a világnak szánt szövegeket nevezte – általa kiválasztott darabjait vizsgálatra benyújtja. Közülük 36 fővel évente ki- egészítő interjúkat is készítettek. A vizsgálati eredményeket a mintegy húsz év- vel korábban ugyanezzel a céllal elvégzett kutatás konklúzióival vetették össze A projektvezetőt is megdöbbentette az a szövegmennyiség, amit a digitális ge- nerációktól kapott, és az, hogy a benyújtott, mintegy 15 000 írásműnek csupán a 62 százaléka kapcsolódott az iskolához vagy szakmai feladathoz. Lunsford egy 2009-es interjúban úgy foglalta össze a tapasztalataikat, hogy korunk fa- taljai lényegesen többet és az elődeiktől jelentősen eltérően írnak. Számukra az írás célja és közönsége is más: a mai diákok az írásos közléssel nem deklarál- nak, hanem kísérleteznek és felfedeznek. Ez az exploratív vs. deklaratív írás- mód pedig egy olyan közegben valósul meg, ahol bárkiből lehet író és közönség egyaránt, vagyis az írás sokkal inkább egyfajta nyilvános-társas létmód, mint célszerű, lezárt tantermi cselekvés, szövegeikkel nem beszámolnak, hanem gondolkodnak-beszélnek A szövegekben elkövetett hibák természete is válto- zott. Míg a húsz évvel azelőttiek leginkább a helyesírásban vétettek, addig a maiaknak leginkább a szótévesztéssel akadt gondjuk: hasonló írásmódú, de más jelentésű szavakkal zavarták meg az értelmezhetőséget (Haven, 2009). Azt, hogy a diákok másként, de tanulni ma is szeretnek, néhány meghatározóvá váló digitális kezdeményezés meggyőzően bizonyítja. A tudományos-ismeretter- jesztő jellegű TED-„mozgalom” például 2006 óta töretlenül sikeres az interneten, feltehetően annak köszönhetően, hogy alapelve a rövidség és a fragmentálhatóság, illetve az interaktivitás, a részvétel lehetősége. A TED (Technology, Entertainment, Design) az ötletek, gondolatok megosztásának projektje, amelynek legismertebb felülete a TED-előadásokat hozzáférhetővé tevő videooldal. Jelenleg több ezer tu- dományos tartalmú, maximum 20 perces eladás követhető a letisztult, könnyen ke-