Page 20 - A médiáról neked, 2. rész
P. 20
18 A portás végre értett a szóból. Barnabás felé biccentett, és kinyitotta az ajtót. – Miért nem ezzel kezdtétek? Mit kellett itt összevissza hablatyolni nyulakról… – morogta még, majd visszaült a székére, és tovább bámulta a vetélkedőt a tabletjén. Bent a stúdióban a gyerekek szorosan egymás mögött lépkedve, óvatosan haladtak előre. Minden szobába benyitottak, és suttogva megkérdezték: Kovács tanár úr! Itt van? Robi még azt is hozzátette: Nyuszi, nyusz-nyusz-nyusz, merre vagy? Azonban hiába néztek be mindenhová, a tanár úrnak nyoma sem volt. Végül eljutottak a stúdióhoz, ahol egy színésznő éppen sok-sok makacsnak tűnő fűfolttal borított tornaruhát gyömöszölt egy mosógépbe fülig érő szájjal. Tomi halkan meg is jegyezte a mellette álló Lilinek: – Bezzeg, ha én hozom így haza edzésről a gatyámat, anyu nem örül ennyire… A rendező meghallotta, amit Tomi mondott, és odafordult a gyerekekhez. – Na végre, itt vagytok! – kiáltott fel. – Menjetek be a sminkszobába, kaptok egy kis alapozót, meg kenünk egy kis zöld festéket a ruhátokra. Siessetek, késésben vagyunk! – tapsolt kettőt, és a sminkszoba felé mutogatott. A gyerekek megszeppenve indultak el, amikor hirtelen mindenkinek zörögni, csörögni, pittyegni kezdett a zsebében a telefonja. Az osztály minden telefonnal rendelkező diákja ugyanabban a pillanatban kapott egy SMS-t ezzel a szöveggel: Ne hagyd magadat becsapni, gondolkozz! Ha nem nézel a dolgok mögé, sosem tudod meg az igazat! A gyerekek izgatottan nézték a telefonjukat, majd Tomi felkiáltott:
