Page 193 - aczel_petra_muveljuk_a_mediat.exe

Bokor tAMás: Médiaértés 191 A technikai fejlődés jó, vagy mit sem változtat az emberiség egészének sorsán? A megfgyelő szempontjából e két állításból egyetlen következtetés vonható le. Bár a társadalom fejlődése és a fejlődés minden egyes korszaka függ az aktuális tech- nikai lehetőségektől (még akkor is, ha elegánsan meghatározás nélkül hagyjuk e „fejlődés” mibenlétét), a technológiai „evolúció” végeredménye, végső üzenete egy és ugyanaz. Minden technológiai lépés csupán az őt követő lépés tükrében nyeri el az értelmét, folyamatosan újabb és újabb fejlesztések, fejlődési lépcsők ígéretét hordozva. A technológia kihat tehát a társadalom kommunikációs lehető- ségeire, és be is határolja őket. Ám a társadalmi fejlődés mérföldköveinek tekintett technológiai lépcsők közötti minőségi ugrások és mennyiségi változások minden lépcsőfoknál azonos rend szerint működnek, mégpedig az örökös ígéret, a követ- kező lépcsőre való előreutalás alapján. Mondhatni, a technológiai fejlődésmenet egyetlen folyamatos utópia. A hálózati ember létének formáját kiberközösségek, tartalmát a kiberkultúra alkotja, természetes lelőhelye pedig az internet (Ropolyi, 2006: 272–273). E színté- ren zajlik az a folyamat, amely miatt a hálólétet újfajta létezési formaként, de leg- alábbis újfajta társadalmi és kulturális minőségként értelmezhetjük: a kultúra tudatos átépítésének folyamata (Agre, 1998b) A kultúra és a tudomány hozzáfér- hetőségét olyan kezdeményezések hivatottak bővíteni, mint a Massachusetts Insti- tute of Technology OpenCourseWare nevű programja, amely az egyetem teljes ok- tatási tevékenységét megjeleníti az interneten is. Ugyanitt említhető számos további online követhető egyetemi kurzus, valamint a Coursera kezdeményezés, amely szintén a tudományos tudásbázis elérhetőségét tűzi ki célul. 6.1.6. A tudástársadalom és az ember Mivel az információs hálózatban egyre nagyobb szerepe van a tudásnak, a kulcs- pozíciókat azok az egyének és csoportok foglalják el, akiknek, illetve amelyeknek a kezében nemcsak információ-előállító eszközök vannak, hanem élnek is az in- formáció-előállítás lehetőségével. Az újságírás például, amelyet Kosztolányi Dezső egykor „a perc művészetének” nevezett, a 21. századra a másodperc művészetévé válik, és immár nemcsak a hivatásos újságírók kiváltsága, hanem széles tömegeké. Egy kamerás mobillal jókor, jó helyen tartózkodó civil tüntető éppúgy válhat új- ságíróvá, sőt akár háborús tudósítóvá, mint amennyire újságírónak számít a fze- tett, hivatásos oknyomozó sajtómunkás vagy a lövészárkokból cikkeket író, újság- íróként diplomázott szerkesztőségi munkatárs. Amikor tehát a technoipar csupa olyan csúcskészüléket ad az egyszeri felhasz- náló kezébe, amelynek a puszta képességeitől kisebbségi komplexusunk támad, csupán az információs társadalom utópisztikus logikája valósul meg. Ez a logika pedig így összegezhető: az információtermelés lehetősége váljon minél szélesebb rétegek számára elérhetővé. Az így termelt információtömegből a tudástársadalom