Page 50 - A médiáról neked, 2. rész

48 Kitekintő • Az okos eszközök világa Az „okos” jelző először a mobiltelefonokkal kapcsolatban jelent meg (okostelefon) a felhasználók széles körében, a 2000-es évek közepén. A telefon ekkor vált először képessé a telefonhíváson és az SMS-ezésen kívül másra is, főleg az alkalmazásoknak és természetesen az internetnek köszönhetően. A telefon azonban csak az előfutára volt annak a rengeteg okos eszköznek, amelyek ! az azóta eltelt több mint tíz évben elárasztották az elektronikai boltokat. Az okosóra és okostévé mellett találunk okosmelltartót és okosöngyújtót, okosfogkefét és okosmosógépet, amelyek persze az okoslakásban szolgálják a kényelmünket és adnak valami egészen újat. De mit is? És miért nevezzük ezeket a tárgyakat okosnak? Egyáltalán mi bennük a közös? Valójában három alapjellemzőjük van: egyrészt összekapcsolhatók az internettel (vagy közvetlenül egymással egy kisebb, saját hálózaton). Másrészt nem teljesen passzívak, hanem különböző szenzorokkal, érzékelőkkel vannak felszerelve, amelyek különböző tényezőket képesek mérni a környezetükben (mint pl. hőmérséklet, gyorsulás és még sok más összetett dolog). Harmadrészt pedig képesek arra, hogy a begyűjtött, érzékelt adatokat elemezzék és továbbítsák is, ha kell. Az okostelefonnál még egyszerű ezeket tetten érni: a telefon a beépített GPS-jelvevő miatt ismeri a pontos helyzetünket, így a térképalkalmazás könnyebben útbaigazít, de meg is oszthatjuk ezt az információt a Facebookon vagy máshol. A telefonunk tehát „okos”, mert a) internetre kapcsolódik, b) érzékelőt használ (GPS), és c) mindezt elemzi (a helyzetünk alapján megállapítja az útvonalat), mindezt ráadásul meg is oszthatjuk. De mitől lesz „okos” egy fogkefe? Például attól, hogy beépített érzékelőinek köszönhetően képes jelezni, ha épp túl erősen nyomjuk az ínyünkre, vagy ha túl rövid ideig mostuk a fogunkat. Ezeket az adatokat elemezve néhány hét után láthatjuk, fejlődik-e a fogmosási technikánk. A web 2.0-ban nemcsak a felhasználók hozhatnak létre tartalmat (mint pl. blogposzt vagy egy videó), hanem akár az okos eszközök is, amelyek adatokat gyűjtenek össze és osztanak meg. Ez ma még újdonság, de nemsokára azon is el kell gondolkoznunk, hogy kinek engedünk hozzáférést okosházunk okos eszközeinek az adataihoz. Ahogyan korábban a naplónk és e-mailjeink esetében is megtanultuk, érdemes szűrni, kinek engedünk hozzáférést a rólunk szóló információkhoz. A jövőben ugyanilyen fontos lesz majd az okoslakás informatikai biztonsága is – azaz hogy mi döntsük el, ki láthatja, ha már két hete savanyodik a tej a hűtőnkben. Ezekből a példákból láthatod, hogy az eszközeink „okossága” nem ugyanaz az okosság, mint amivel az embereket szoktuk jellemezni. Mi emberek ugyanis nemcsak a tudásunkat használjuk a problémák megoldására, hanem sok minden mást is, mint például a humort,